Ha rákeresnél az interneten erre a furcsa névre, hogy pumeletorta, nem találnál semmit. Ennek egy elég nyilvánvaló oka van: ilyen torta nem létezik. :-) Legalábbis eddig nem létezett! A torta a húgom születésnapjára készült, én alkottam meg ezt az igazán egyszerű süteményt, a neve azonban a húgom elméjének szüleménye.Gondolkoztam, hogyan nevezzem el, hiszen "neve-nincs-tortának" csak nem hívhatom, de a pudingos-meggyes-leveles tésztás torta azért csak nem elfogadható. Ekkor a szülinapos gondolt egyet, és ennek rövidítéséből alkotta meg a pumeletorta kifejezést. Egy szülinapos kívánságának pedig nem mondhatok ellent :-).

A leveles tésztát lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk, és késsel három, lehetőleg egyforma kört vágunk ki belőle. Egy sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük, és 200 fokon addig sütjük, amíg megnőnek a tésztakörök és szép világosbarnára sülnek. A puding esetében a pudingpor tasakján található elkészítési mód szerint járunk el. Ha kihűlt és összeállt, rákanalazunk az egyik tésztakörre, majd egy adag meggy következik, majd újra egy adag tészta, puding, meggy, és a harmadik tészta. A tetejére rákanalaztam a maradék pudingot, és megszórtam szeletelt mandulával.

Tulajdonképpen a franciakrémeshez hasonlít az íze a meggyet leszámítva, de a lényeg, hogy a szülinapos nagyon elégedett volt. Csak egy probléma akadt: alig tudtuk felvágni, ugyanis a leveles tészta nem a könnyen vághatóságáról híres :-)

Sokszor rám jön a süthetnék - gondolom ezzel nemcsak én vagyok így. Viszont ha sütemény, akkor legyen egészséges!! Mi sem egyszerűbb, mint a búzalisztet teljes kiőrlésű liszttel helyettesíteni, a cukros tölteléket kihagyni vagy gyümölccsel helyettesíteni, cukor helyett mézet használni (vagy akár azt is teljesen kihagyni). Először kicsit szokatlan lehet a megszokott ízekhez képest ez az íz (hiszen sokkal kevésbé édes, mint a sütemények általában), de véleményem szerint hamar meg lehet szokni (és akár meg is lehet szeretni!). Lássunk erre egy mostanában alkotott receptet:




Jó étvágyat!

Már egy ideje nagyon vágyom egy finom tejberizsre. Viszont jelenleg nem fogyaszthatok tejtermékeket, így el kellett gondolkodnom, hogy oldhatnám ezt meg. Végül is megfőzhettem volna a rizst vízben és ízesíthettem volna, de akkor aligha nevezhetném azt TEJBErizsnek. Így jött hát a kókusztejes rizslabdák feltalálásának ihlete.

A rizst (kerek szemű, szusirizs használata ajánlott, hogy gombóccá tudjuk gyúrni) megfőzöm vízben, amíg a rizsszemek össze nem tapadnak, vagyis formázható masszává nem áll össze. Ez a szusi rizs esetében nem volt hosszú folyamat. Utána felöntöttem kókusztejjel, és összefőztem őket. Tettem még bele kókuszreszeléket, amely természetesen tökéletesen harmonizál a kókusztej ízével. Mikor azt is beszívta, a masszából labdácskákat gyúrtam a tenyeremmel, (vízzel benedvesítettem egy kicsit) és a tányérra helyezve mindegyik tetejére egy-egy meggyszemet tettem. Tovább díszítésnek lehet rájuk csorgatni egy kis kókusztejet, illetve megszórni őket mandulaforgáccsal. Egyszerű, de nagyszerű! És jó hír azok számára, akiket érint a laktózintolerancia: a kókusztejet ők is fogyaszthatják!